Askos megkeresésre megosztom veletek a tapasztalataim, tanácsaim az albérletkereséssel kapcsolatban, hiszen saját bőrömön megtapasztaltam milyen nehéz is lehet egy jó albérletet kifogni Budapesten.
Amikor én felkerültem Pestre, akkor legnagyobb szerencsémre nem volt gondunk azzal, hogy új felvételt nyert egyetemisták ezreivel harcoljunk az elfogadható árú és minőségű albérletekért, esetleg szobákért. Abban a szerencsés helyzetben voltunk ugyanis, hogy az egyik ismerősünk szintén akkor nyert felvételt Pestre a főiskolás kolis szobatársával és az egyik rokonuk által kiadó albérletbe kerestek 3. személyt. Mi erre a lehetőségre természetesen le is csaptunk, hiszen tudtuk, hogy megbízható emberek, hiába nem voltunk barátok, de ismertem azért névről, arcról, beszéltünk már életünkben párszor, jobbnak ígérkezett, mint egy olyan albérlet, ahol csak idegenek vannak és ki tudja mire számítson az ember. (Mellékesen megjegyzem, hogy a későbbiekben ennek semmilyen pozitív hatása vagy jelentősége nem volt.) Meg is néztük az albérletet nyáron, nagyon tetszett, igaz kicsit külváros, de azon belül a központban, jó környéken, jó tömegközlekedési lehetőségekkel, szóval minden bejött elsőre.
Egyedül az volt - az akkor még nem gondnak felfogott - egyetlen negatívum, hogy a 60-70 négyzetméteres lakásban amiben 2 szoba, 1 HATALMAS nappali, 1 kis "dolgozószoba", 1 kis konyha, 1 fürdő, 1 WC és 1 kis tároló volt, nekem a nappali jutott térrészként. Mivel a 2 lány már ismerte egymást és hamarabb nézték meg a lakást, mint mi, ők már eldöntötték előre, hogy a 2 szoba közül melyik az övék, így kizárásos alapon nekem maradt a nappali. Megmondom őszintén ez engem akkor nem is zavart, mert nagyon örültem, hogy ilyen hamar találtunk albérletet, ráadásul árban is nagyon kedvező volt, így egyáltalán nem zavartattam magam miatta.
Mikor már felköltöztünk és beindult az egyetem megegyeztünk a lányokkal, hogy az a kis "dolgozó" - ami tényleg kicsi volt és egy hatalmas asztalon és polcokon kívül semmi más nem volt benne -, az legyen akkor az enyém, mivel mindkettőnek a szobájában volt íróasztal és ők egyébként is már mesterképzésre nyertek felvételt, szóval sokkal lazább volt az életük, mint nekem az 1. éven az orvosin. Még ezzel sem volt eleinte baj, mivel kialakítottam egy kis saját kuckónak azt a tanulót és én ott éltem kb. az életem ha hazaértem az egyetemről, tehát a nappaliba csak aludni jártam jószerivel. Ez azonban feltűnt a lakótársaimnak is és sokszor tvztek vagy csak úgy elvoltak a nappaliban, mondhatjuk, hogy kisajátították maguknak, ami végtére is az én területem lett volna. De még ez sem volt sokáig gond. Bár azt be kell vallanom, hogy ez az állandóan ott hangos tévézés is zavaró tudott lenni néha, mert eléggé behallatszott hozzám, de én ezekért sosem szóltam, igazából kibírtam. Előfordult, hogy a nappaliban tartottak baráti összejövetelt vagy bulit és egyszer a tanulóban szenvedtem és aludtam kb, máskor meg inkább elmentem egy rokonomhoz aludni, de igazából ez 1-1 alkalom volt, ez azt gondolom, hogy lenyelhető.
A helyzet akkor vált egyre feszültebbé és drasztikusabbá, mikor mind a kettő lakótársamnak 1 hét eltéréssel lett barátja... Ez nem egyik napról a másikra, de azzá vált, hogy a hétköznapokat nézve, az esetek 80-90%-át nálunk töltötték a fiúk délutántól másnap reggelig, ami végül is azt jelentette, hogy effektíve öten laktunk és még mindig hárman fizettük a rezsit. De nem is ezzel volt a gond, hanem, hogy egyrészt kellemetlen volt, hogy mivel a nappalin keresztül lehetett csak kijutni a lakásból, mindig felkeltem arra mikor hajnali 5-kor lelépett az egyik srác dolgozni. Ezenkívül azért csak kellemetlen volt az is, hogy idegen férfiak előtt én, aki nem vagyok sem a barátnőjük, sem a testvérük ott alszok akármilyen fura vagy épp béna pózban, emiatt persze a pizsamákat is úgy kellett átgondolnom, hogy nem éppen akarok bugyiban mutatkozni előttük és hasonlók. De még ez is olyan, amit idővel elfogadtam és megszoktam, úgy voltam vele, hogy nekem is vannak hülyeségeim az ő szemükben biztos és ennyit el kell tűrnünk egymásnak.
Aztán jött az igazi fekete leves! A 2 pár közül az egyik teljesen normálisan és kulturáltan szervezte amúgy ezt az egészet, jött a pasi munka után együtt ettek, beszélgettek még az étkezőben, gyorsan tusoltak, de onnantól kezdve a lány szobájába elvonultak és egyáltalán nem voltak számomra zavaró tényezők. Mellesleg ők a reggelt is diszkrétebben és halkabban szervezték meg. Ellenben a másik szerelmes párosunk sülve-főve együtt volt, egész idejüket a nappaliban töltötték, hangoskodtak, durván tévéztek, akár az ágyamon aludtak és éjfél előtt nem igazán mentek el egyik nap sem onnan. Bár én minden nap hajnali 2-3-4-ig tanulok, szóval úgymond nem közvetlenül akadályoztak azzal, hogy az én területemen, az én ágyamon voltak, de csak zavart idővel. Ezenkívül minden behallatszott hozzám és elég hangosan beszéltek, veszekedtek vagy épp nevettek, ami elég zavaró volt.
Teltek a hetek és egyre jobban besokalltam már tőlük, kb. imádkoztam, hogy aludjanak már a fiúnál inkább, ami 50-ből 2-szer történt csak meg... Közben egyre feszült a helyzet, a pasi pl. nekem és a 3. lánynak is kiosztóan nekünk esett jogtalanul és hasonlók, szóval nem igazán szívleltük egymást.
Ezek után jött a fekete leves! Én nem vagyok tisztában a jogi háttérrel, hogy mennyi idővel kell előbb szólni, ha ki akarja a lakástulajdonos rakni az albérlőit, de a nő az egyik fizetésnél úgy mellékesen megjegyezte, hogy 2 hónap múlva már nem lehetünk ott. Kissé kiborultam és bepánikoltam, tisztában voltam vele, hogy ilyenkor a normális albérletek foglaltak és a vizsgaidőszak előtti héten (amikor ki kell költözni), kisebb bajom is nagyobb lesz az albérletkeresésnél.
Attól a naptól fogva megrögzötten kutattam az albérletek, kiadó szobák iránt, ami a kezdeti lelkesedés és sikerélmény után pánikszerű csapkodásba illetve reménytelen és kilátástalan helyzetbe csapott át. A keresést az interneten kezdtem, ugyanis az utcán illetve ilyen hirdetményeken nem igazán találtam kiadó szobát vagy esetleg lakást. Viszont elég hamar rá kellett jönnöm, hogy a neten keresés mégsem olyan egyszerű és happy dolog, mint az elsőre tűnik.
Mivel nagyon hosszú lett úgy gondolom több részre szedem és a következőben a tényleges albérletkeresésről illetve tanácsokról írok, ha lesz rá igény!
Köszönöm, ha valaki egyáltalán elolvasta!
Nagy ölelééés és puszkoooo♥
Egyedül az volt - az akkor még nem gondnak felfogott - egyetlen negatívum, hogy a 60-70 négyzetméteres lakásban amiben 2 szoba, 1 HATALMAS nappali, 1 kis "dolgozószoba", 1 kis konyha, 1 fürdő, 1 WC és 1 kis tároló volt, nekem a nappali jutott térrészként. Mivel a 2 lány már ismerte egymást és hamarabb nézték meg a lakást, mint mi, ők már eldöntötték előre, hogy a 2 szoba közül melyik az övék, így kizárásos alapon nekem maradt a nappali. Megmondom őszintén ez engem akkor nem is zavart, mert nagyon örültem, hogy ilyen hamar találtunk albérletet, ráadásul árban is nagyon kedvező volt, így egyáltalán nem zavartattam magam miatta.
Mikor már felköltöztünk és beindult az egyetem megegyeztünk a lányokkal, hogy az a kis "dolgozó" - ami tényleg kicsi volt és egy hatalmas asztalon és polcokon kívül semmi más nem volt benne -, az legyen akkor az enyém, mivel mindkettőnek a szobájában volt íróasztal és ők egyébként is már mesterképzésre nyertek felvételt, szóval sokkal lazább volt az életük, mint nekem az 1. éven az orvosin. Még ezzel sem volt eleinte baj, mivel kialakítottam egy kis saját kuckónak azt a tanulót és én ott éltem kb. az életem ha hazaértem az egyetemről, tehát a nappaliba csak aludni jártam jószerivel. Ez azonban feltűnt a lakótársaimnak is és sokszor tvztek vagy csak úgy elvoltak a nappaliban, mondhatjuk, hogy kisajátították maguknak, ami végtére is az én területem lett volna. De még ez sem volt sokáig gond. Bár azt be kell vallanom, hogy ez az állandóan ott hangos tévézés is zavaró tudott lenni néha, mert eléggé behallatszott hozzám, de én ezekért sosem szóltam, igazából kibírtam. Előfordult, hogy a nappaliban tartottak baráti összejövetelt vagy bulit és egyszer a tanulóban szenvedtem és aludtam kb, máskor meg inkább elmentem egy rokonomhoz aludni, de igazából ez 1-1 alkalom volt, ez azt gondolom, hogy lenyelhető.
A helyzet akkor vált egyre feszültebbé és drasztikusabbá, mikor mind a kettő lakótársamnak 1 hét eltéréssel lett barátja... Ez nem egyik napról a másikra, de azzá vált, hogy a hétköznapokat nézve, az esetek 80-90%-át nálunk töltötték a fiúk délutántól másnap reggelig, ami végül is azt jelentette, hogy effektíve öten laktunk és még mindig hárman fizettük a rezsit. De nem is ezzel volt a gond, hanem, hogy egyrészt kellemetlen volt, hogy mivel a nappalin keresztül lehetett csak kijutni a lakásból, mindig felkeltem arra mikor hajnali 5-kor lelépett az egyik srác dolgozni. Ezenkívül azért csak kellemetlen volt az is, hogy idegen férfiak előtt én, aki nem vagyok sem a barátnőjük, sem a testvérük ott alszok akármilyen fura vagy épp béna pózban, emiatt persze a pizsamákat is úgy kellett átgondolnom, hogy nem éppen akarok bugyiban mutatkozni előttük és hasonlók. De még ez is olyan, amit idővel elfogadtam és megszoktam, úgy voltam vele, hogy nekem is vannak hülyeségeim az ő szemükben biztos és ennyit el kell tűrnünk egymásnak.
Aztán jött az igazi fekete leves! A 2 pár közül az egyik teljesen normálisan és kulturáltan szervezte amúgy ezt az egészet, jött a pasi munka után együtt ettek, beszélgettek még az étkezőben, gyorsan tusoltak, de onnantól kezdve a lány szobájába elvonultak és egyáltalán nem voltak számomra zavaró tényezők. Mellesleg ők a reggelt is diszkrétebben és halkabban szervezték meg. Ellenben a másik szerelmes párosunk sülve-főve együtt volt, egész idejüket a nappaliban töltötték, hangoskodtak, durván tévéztek, akár az ágyamon aludtak és éjfél előtt nem igazán mentek el egyik nap sem onnan. Bár én minden nap hajnali 2-3-4-ig tanulok, szóval úgymond nem közvetlenül akadályoztak azzal, hogy az én területemen, az én ágyamon voltak, de csak zavart idővel. Ezenkívül minden behallatszott hozzám és elég hangosan beszéltek, veszekedtek vagy épp nevettek, ami elég zavaró volt.
Teltek a hetek és egyre jobban besokalltam már tőlük, kb. imádkoztam, hogy aludjanak már a fiúnál inkább, ami 50-ből 2-szer történt csak meg... Közben egyre feszült a helyzet, a pasi pl. nekem és a 3. lánynak is kiosztóan nekünk esett jogtalanul és hasonlók, szóval nem igazán szívleltük egymást.
Ezek után jött a fekete leves! Én nem vagyok tisztában a jogi háttérrel, hogy mennyi idővel kell előbb szólni, ha ki akarja a lakástulajdonos rakni az albérlőit, de a nő az egyik fizetésnél úgy mellékesen megjegyezte, hogy 2 hónap múlva már nem lehetünk ott. Kissé kiborultam és bepánikoltam, tisztában voltam vele, hogy ilyenkor a normális albérletek foglaltak és a vizsgaidőszak előtti héten (amikor ki kell költözni), kisebb bajom is nagyobb lesz az albérletkeresésnél.
Attól a naptól fogva megrögzötten kutattam az albérletek, kiadó szobák iránt, ami a kezdeti lelkesedés és sikerélmény után pánikszerű csapkodásba illetve reménytelen és kilátástalan helyzetbe csapott át. A keresést az interneten kezdtem, ugyanis az utcán illetve ilyen hirdetményeken nem igazán találtam kiadó szobát vagy esetleg lakást. Viszont elég hamar rá kellett jönnöm, hogy a neten keresés mégsem olyan egyszerű és happy dolog, mint az elsőre tűnik.
Mivel nagyon hosszú lett úgy gondolom több részre szedem és a következőben a tényleges albérletkeresésről illetve tanácsokról írok, ha lesz rá igény!
Köszönöm, ha valaki egyáltalán elolvasta!
Nagy ölelééés és puszkoooo♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése