Almás-kekszes sütés nélküli, CUKORMENTES süti - aktuális kedvencem

Tőlem nem igazán megszokott, hogy receptekkel jövök, mert nem ez a fő profilom és nem is vagyok egy kis konyhatündér. Időről időre azért mégis becsúszik egy-egy, ami mindig hatalmas aktuális vagy éppen örök kedvenc ételem elkészítését mutatja be. Ezúttal egy ezen belül is különleges területre evezek, ugyanis egy - bár sütés nélküli, de - süti receptet demonstrálok számotokra. Ez egy régi kedvencem átgondolva, cukormentesre formálva, ami nagy-nagy örömmel tölt el, mert valóban nagyon odavoltam érte mindig is, de le kellett erről is mondanom, mikor lemondtam hirtelen minden cukor-, liszt és hasonló "rossz" dolog mentes ételről. Mióta azonban kipróbáltuk ezt a cukormentes verziót és bejött így is, már nem egyszer újra elkészítettük és én is falatoztam belőle bűntudat nélkül a legnagyobb örömömre.

Hozzávalók 1 nagy tepsi adaghoz:

• 1,5 kg alma
• 3 tasak (cukormentes) vaníliás pudingpor
• 20 dkg eritrit
• 12 evőkanál víz

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az eredeti recept egyrészt nyilván cukros, tehát ha valaki nem követi a cukormentes étrendet, akkor használjon nyugodtan 20 dkg eritrit helyett 20 dkg cukrot, ahogy az eredeti recept is írja. Illetve abban ez egy csokimázzal van a tetején leöntve/bevonva, de mi sosem szerettük ezt egyik sütinél sem, így ezt mindig kihagytuk, nem csak a cukormentes verzióban. 

Első lépésben az almát meghámozzuk, kicsumázzuk és lereszeljük, majd egy nagyobb lábasba rakjuk. Én egyébként a nagy lyukon szoktam reszelni az almát és teljesen működik így a dolog, úgyhogy nyugodtan csináljátok így, nem kell a legkisebbel. 

Rászórjuk az eritritet (cukrot), 4 evőkanál vizet és körülbelül 10 percig puhára pároljuk. 

Közben a vanília pudingporokat 8 evőkanál vízzel összekeverjük mindaddig, míg csomómentes nem lesz. 

Itt mellékesen megjegyezném, hogy mi mindenáron úgy akartuk miattam megcsinálni, hogy minden összetevő cukormentes legyen. Ezért első alkalommal, mikor cukros helyett mentesre csináltuk vettünk hozzá cukormentes vaníliapudingokat is.

Aztán a következő alkalommal elég hirtelen találtuk ki, hogy csináljunk és minden volt otthon hozzá csak cukormentes puding nem. Azt meg azért vidéken nem lehet ám csak úgy bárhol kapni és 3 pudingért nem akartunk 1 órát kocsikázni. Nem is volt baj, mondtam, hogy én majd nem eszek belőle, csinálják meg azért nyugodtan, mikor is kiderült, hogy magában a sima pudingporban sincs cukor (legalábbis abban ami nekünk volt akkor otthon nem volt), csak akkor írt cukrot bele XY g-ként, ha már tejjel elkészíted. Úgyhogy egyrészt totál ledöbbentem, mert a nyakamat mertem volna a tőkére tenni érte, hogy van benne. Másrészt így én is ehettem mégis akkor is belőle. :D Úgyhogy érdemes erre figyelni, mert amúgy meg sokkal többe kerül a cukormentes, mint a sima és ez esetben úgy látszik, hogy semmi értelme nincs....

A kikevert pudingport a megpuhított almához öntjük és nagyjából 5 percig főzzük össze őket állandó kevergetés mellett, míg jól besűrűsödik. 

Látható is a képen szerintem az állagbeli különbség és ez az egyik legjobb a sütiben szerintem.

Közben míg várunk erre-arra vagy ha nem egyedül csináljuk, akkor míg szorgoskodunk a fazéknál, a másik belekezdhet a "tészta" összeállításába. 

A nagy tepsinket (ami kb. 25-30 cm-es) kirakjuk alul négyzet alakú cukormentes háztartási kekszekkel. Ez az egyik legkönnyebben elérhető cukormentes termék, úgyhogy elég könnyű beszerezni és arányaiban nem is kerül sokkal többe a normálnál. (Annyiba kerül ebből a 200 g-os, mint a normálból a 250 g-os változat, ami azért elég jó szerintem.)

Ezekkel az egész tepsi alját "kibéleljük" ügyelve arra, hogy mindenhova kerüljön és ne legyenek nagy lyukak, hézagok. A mi tepsink például akkora, hogy mindig lenne a szélén egy aránylag vastag lyukas rés. 

Hogy az almás töltelék ne a tepsivel érintkezzen majd, így fél vagy éppen méretre vágott darabkákat teszünk oda a hiányzó részek kitöltésére.

A képen azért láthatjátok azt, hogy két színű a keksz, mert mikor eszembe jutott, hogy be kellene fotózni nektek ezeket, akkor épp felesben csináltuk a sütit: a fele cukormentes volt nekem,  a másik fele pedig sima keksz a többieknek. (A töltelék közte értelemszerűen mindenkinek ugyanaz, tehát cukormentes volt.)

Erre az egy réteg kekszre ráöntjük a még meleg almakrémet... 

... majd ezt szépen egyenletes rétegre simítjuk a felszínén. 

Erre jön még szintén így meleg állapotban egy újabb réteg a kekszből, szintén úgy mint az elején - hogy az egész tepsit befedje.

Itt már a törögetés, vagdosás sem tart fel minket, mert a tepsi felfelé épp annyit bővül, hogy már egészben kifér nálunk pont minden kis négyzet keksz. 

A mi munkák eddig tart, de aki akar most öntheti rá a csoki réteget, mi ezt kihagyjuk és először csak hűvös helyre, majd a hűtőbe tesszük és minimum 4-5 órát állni hagyjuk, de akkor az igazi, ha egész éjszakára hagyjuk pihenni, összeérni és a kekszet puhulni, mert úgy lesz a legfinomabb...

Másnap könnyen vágható, a kekszek vonalai mentén tökéletes egyforma kis darabkák hozhatók ki belőle.

Ha még aznap vágjuk kicsit nehezebb a dolgunk, mert az almás réteg még kicsit lágyabb. Másnap már teljesen megdermed és úgy a legkönnyebb bánni vele - mind vágáskor, mind evéskor.

Én ahogy említettem mindig is odáig voltam érte és imádtam, így pedig, hogy cukormentesen is elkészíthető már nem kell lemondanom róla és évek kihagyása után újra ehetem. 

Nos, ennyi lett volna ez a kis nagyon egyszerű, könnyen elkészíthető, ámde annál finomabb és olcsóbb kis sütés-, és cukormentes sütemény. Remélem, hogy tetszett és hogy érdekesnek találtátok, esetleg ki fogjátok próbálni, ha még eddig nem tettétek. Ha így van, mindenképp jelöljetek meg rajta vagy küldjétek el nekem valahol, mert nagyon érdekelne!

Ha pedig bármilyen kér(d)ésetek van, akkor írjátok meg nekem bátran megjegyzésben vagy a blogos Instagramomon DM-ben vagy az ask.fm profilomon kérdésben vagy az új, Facebook oldalamon vagy "azegyedisegertek@gmail.com" email címen!

Legyen további szép napotok és csodálatos hétvégétek!

Fruzsi

xoxo