Az első legnagyobb kedvencem szeptemberben az új iskolatáskám volt, ami egy Dorko hátizsák és én első látásra szerelembe estem vele, amikor az instájukon vagy a weboldalukon beleakadtam. Be is raktam kedvencek közé és csak álmaim hátizsákjaként gondoltam rá, hiszen (ha hiszitek, ha nem) már évek óta üldözök egy hologramos hátizsákot - nem konkrétan egyet, hanem egy ilyen típust. Láttam már élőben egy lányon illetve neten is képeken, de sosem volt hozzá szerencsém úgy igazán testközelből illetve boltokban sem láttam sosem őket, így sokáig csak álmaimban léteztek ezek. Aztán megjelent egy elérhető közelségben, de még mindig nem úgy, hogy megfoghattam volna, megnézhettem volna, így kicsit csak illúziónak tűnt. Mindaddig míg el nem mentünk a huginak sulikezdésre vásárolni egy kinézett csajos, rózsaszín adidas hátizsákot. Ahogy beléptünk az üzletbe, ahol nem csak adidas, hanem Nike és Dorko cuccok is voltak, rögtön kiszúrtam és teljesen el voltam alélva - szó szerint. Ekkor jött a nagy dilemma (ami nem is volt olyan nagy), hogy vegyem-e meg most a hátizsákot, ami nem volt tervben az idei sulikezdésre vagy sem. Azt hiszem azok után, hogy leírtam, hogy mennyire szerelmes voltam és vagyok belé, nem is kérdés, hogy megvettem - ahogy egyébként a hugi is, úgyhogy most együtt divatolunk: ő vidéken, én Pesten. Ami csak azért meglepő, mert alapjáraton sosem választunk semmiből sem ugyanolyat, de ebben - és a következőben - meghazudtoltuk ezt az állítást.
Még egy kicsit a fényes, csillogós és holografikus dolgoknál maradva született még egy kedvencem szeptemberben ennek a holós tolltartónak a személyében. Erről nem tudok sokat regélni, mert egyszerűen nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire tetszik, úgyhogy csak annyit fűznék hozzá, hogy minden egyes nap minden előadást, gyakorlatot és tanulást feldob ez a kis csoda, mert már csak a csodaszép külsejével is feldob és szerelembe ejt - nem hogy a belsejével... :P Eredetileg ez neszesszer akar lenni valószínűleg a méretéből ítélve, de ez engem marhára hidegen hagy, mert én tolltartónak képzeltem el és tolltartónak használom. :D (Ahogy egyébként a hugi is, ugyanis neki is vettem egyet, hiszen ugyanazokhoz a cuccokhoz ugyanolyan tökéletesen illik...)
A kedvenc ruhadarabom a hónapban pedig ez a farmerzakó, ami ismét egy saját kreálmány és a háta a legeslegnagyobb kedvencem, szerintem magáért beszél és én úgysem tudok értelmesen nyilatkozni róla csak csodálom és oda vagyok érte nagyoooon! Valószínűleg veszek még majd rá hozzájuk passzuló felvarrókat, de a legeslegnagyobb kedvencem az a "GIRL SQUAD" felirat lesz akkor is illetve a bal felkaromon az emoji, amit direkt tetkószerűen varrattattam fel. I-MÁ-DOM!
Áttérve az ételekre szeretném elsőként kiemelni a zabkását, mint újra felfedezett kedvencemet. Én ugyanis régen nagyon sokszor ettem és imádtam, de aztán bizonyos okok miatt felfüggesztettem és már hónapok óta nem ettem szerintem. Annyi volt amúgy az oka, hogy anno kicsit leszoktam róla, hogy én úgy szeretem mikor a zabpehely jól magába szívja a tejet és nem száraz, hanem olyan kellemes állaga van. Ezt én mindig úgy értem el, hogy egy kis fazékban összefőztem őket, ahogy azt sok helyen látni és olvasni lehet. Ez viszont nekem nem fér bele minden reggel és a tejben lévő tejcukor miatt mindig sikerült odakapnia, amit nyilván rögtön kellett volna elmosni, de arra már nem volt idő, így csak miután végeztem és hazaértem délután/este akkor estem neki. Ez az állandó körforgás egy idő után terhessé vált számomra és beleuntam megmondom őszintén. Ekkor hallottam valakitől, hogy ő csak mikróban melegíti össze őket, így gondoltam kipróbálom, mert amúgy meg imádom a zabkását és nem szívesen mondtam volna le róla. Viszont nekem ez a mikrós dolog nem jött be, épp azért nem amiről az előbb írtam: nem tudtam elérni azt az állagot, amire vágytam. Tehát nem a melegség a fétisem a zabkásánál, hanem az állag. Szeptember elején viszont kitaláltam, hogy így hogy újra beindul az egyetem jó lenne mégis egy rendszert vezetni az étkezésembe is és a nyáron elkezdett kicsit más struktúrát átültetni az egyetemi, rohangálós hétköznapokra is.
Így jött az ötlet, hogy ki kellene próbálnom, hogy este összeöntöm a natúr zabpelyhemet és a kedvenc 0,01%-os RISKA tejem és berakom a hűtőbe, hogy hadd szívja meg magát a zab és ha nem is lesz meg az az igazi állag, mint amikor elfőzöm róla a tejet, de talán maga a zabpehely annyira nedvességtartalommal teli és kellemes lesz, mint régen. Szerencsére ez az ötlet és módszer bejött, úgyhogy szinte egész szeptemberben ezt ettem reggelire akár magában, akár mirelit eperrel, akár aszalt gyümivel. Tudom-tudom, már túl sokat írtam róla és bocsi, de ez kikívánkozott most belőlem... :D
A következő hatalmas kedvencem a hónapban az ez az almás-kekszes cukormentes süti volt, ami egyébként sütést sem igényel és roppant mód könnyű elkészíteni. Erről most nem szeretnék sokat írni, mert lesz róla külön receptet tartalmazó poszt, de megsúgom nektek addig, hogy isteni finom és így hogy cukormentesen készítettük el kétszer is már, így én is ettem belőle. Ami azért nagyon nagy szó, hiszen már 3 éve nem ettem az otthoni süteményekből szerintem akármennyire is jól néznek ki. De ez így, hogy cukormentes megdobogtatta a kis szívem, főleg így, hogy egyébként is az egyik nagy kedvenc sütim már vagy 10 éve.
Maradva a cukormentes dolgoknál akadt még néhány kedvencem szeptemberben. Ezek közül az egyik egy régi-új kedvenc: ez a Mizo 0% zsírtartalmú és hozzáadott cukrot nem tartalmazó kakaó. Ez már nem egyszer, nem kétszer szerepelt a kedvenceim közt illetve az Instán és a Storykban is. Bár azért nyáron nem ittam olyan sokszor, talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor. Most viszont, hogy beköszöntött az ősz és az iskolakezdés újra rá vagyok állva, ugyanis sokszor ezt vittem magammal a hónapban és kortyolgattam az előadások közt vagy éppen egy zabszelettel megállta a helyét egy ebéd helyett, úgyhogy tényleg sokat fogyasztottam szeptemberben és áldom a Mizot érte, hogy legalább egy a sok finomabbnál finomabb tejitalaik közül cukormentes! (Btw. remélem idővel lesz több is :P )
Még valami ami cukormentes és nagy kedvenc volt a hónapban... Ezt a gullón márkát még a nyáron ismertem meg és a sima kekszük be is került az előző havi kedvenceim közé, ha jól emlékszek. Most viszont egy másik változatot vettem újra belőle és fogyasztottam szeptemberben, ami annyival extrább az előzőnél, hogy töltött. Nagyon kíváncsi voltam rá, hiszen a sima változat nagyon meggyőzött és az ilyen típusú joghurtos töltelékes kis kekszeket nagyon szerettem anno a Jó reggelt! kínálatából is - és ahogy említettem engem ez a márka a kekszeivel teljes mértékben rájuk emlékeztet mind koncepcióban, mind kinézetben, mind ízben. Nos, ez is hozta a várt eredményt, bár a legelső alkalommal kicsit furcsa volt, hogy a benne lévő szósz/joghurtos réteg kicsit savanykás, vagyis pontosabban nem annyira édes, de ezt aztán már aznap megszoktam és azóta már fel sem tűnik. Utólag rakja össze amúgy ezt az ember, hogy akkor vajon a régi másik fajtában mennyi cukor lehetett?! :O Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon ízlett, nagyon szerettem és spóroltam vele, mert azért nem a legolcsóbb, de megéri az árát és mindenképpen újra fogom ezt is venni illetve kóstolgatok még mást is a márkától mert van még bőven mit...
Ami nem teljesen cukormentes, de hozzáadott cukrot nem tartalmaz, ez biztosan tudom, hiszen otthonról hozom vidékről, azok ezek a házi lekvárok. Van belőle sárgabarack, őszibarack és cseresznye is és imádom mindegyiket egytől egyig! Én mindig is nagy lekváros voltam, de ugye ezekről is lemondtam anno, hiszen a boltiakat telenyomják cukorral (kivéve a Norbist és egy-két diabetikusat, amit vettem már néhányszor és fogok is még, csak kicsit húzósabb ezeknek az ára). Erről viszont tudom, hogy úgy készült, hogy nincs benne plusz cukor és isteni finomak, élek-halok értük! Egyébként kérdezhetnétek, hogy mégis mivel eszem, ha nem eszek kenyeret, palacsintát és semmit, amire rá lehetne kenni?! Jogos a kérdés... :D Zabszelettel szoktam enni belőlük vagy a cseresznyés/meggyes isteni finom sajttal, úgyhogy nyugi, ne féltsen engem senki: MEGOLDOM! :D
Jöjjön most egy talán tőlem kicsit furcsa dolog, a pirított hagyma! :D Nyilván nem sok mindent lehet erről elmondani csupán annyit, hogy a huginak a nagy kedvence egy ideje már és a múltkorában én is megkóstoltam, hiszen régen a hotdogban például imádtam. Meg is győzött és szeptember elején ebből is beszereztem egyet, amit azóta sajt meg csirkemell mellé már meg is eszegettem, úgyhogy hamar elfogyott, de nagy kedvenc volt a hónapban. Ez is egy olyan új kedvenc, ami biztosan nem csak egy fellángolás és mostantól mindig kell itthon lennie kategória lesz.
Kicsit elcsépeltnek tűnhet, DE nem nálam... a földimogyoró illetve a diákcsemege, mint kedvenc! :D Ugyanis mióta máshogy eszek, nem veszek ugye semmilyen chipset, snakcet, nasit és valahogy emiatt van az szerintem, hogy teljesen elfelejtkeztem ezekről, hiszen nem járok azokon a sorokon és kiesnek mindig a látókörömből. A múltkor viszont a család evett otthon sós földimogyorót és engem is kínáltak és akkor világosodtam meg, hogy: "Jé én ezt szeretem és végül is ehetem is, úgyhogy szuper!". Aztán vettem is egy nagy csomaggal ide Pestre és mellé diákcsemegét is magamnak, mert azt is nagyon szerettem a tinikorom vége felé már (előtte ugyanis gyűlöltem a mazsola miatt). Mindkettő fajta nagyon bejött és újra felfedezett kedvencek lettek szeptemberben, úgyhogy mindenképp itt a helyük!
Ha már snack, nem maradhat ki ezúttal sem az örök kedvenc zabszelet szekció, melyek ebben a hónapban azért emelendők külön ki, mert a héten többször este érek haza vagy délután és hiába reggelizek 6-fél 7 körül, azért 4-ig vagy 7-8-ig nem vagyok el arról a kis zabkásáról még én sem. Ekkor jön nagyon jól a zabszelet többek közt, akár magában, akár energiaitallal, akár cukormentes kakaóval szürcsölgetve is megállja a helyét és engem ellaktat, úgyhogy nagy megmentőm volt szeptemberben sokszor. De a "vészhelyzeteken" kívül is ettem természetesen, mert nagyon szeretem. Bár sok ízt megkóstoltam, de a két legnagyobb kedvencem a hónapban a kávés az öntet/szósz nélküli és a barackos az öntetes/szószos változatból.
A szeptember első napjaiban elkészült új körmöm is a havi kedvencem természetesen, bár persze a nyári hosszú körmök után szokatlan volt eleinte kicsit ez a rövid, de szerintem nagyon szép, kis csajos és nagyon tetszett már első perctől kezdve! Szokatlan volt az is, hogy rövid újra 3 hónap hosszúság után, de maga a szín is, mert sosem volt még nude körmöm, én mindig is a piros, pink és rikító színekért voltam a körmeimen odáig. Viszont annyi szép nude műkörmöt látok instán, hogy gondoltam kipróbálom és egész nyáron szerettem volna a hosszú körmömmel, de végül mégis inkább mindig mást találtam ki... Ezúttal azonban nem, kértem a körmösöm, hogy ajánljon nekem valamilyen nude színt és bár én alapból barnás nude-ra gondoltam, ahogy megmutatta ezt egyből megtetszett és aztán hiába mutogatott még különböző árnyalatokat, ennél maradtam. Nekem tényleg nagyon tetszik és bár nem leszek az a lány, akinek mindig visszafogott, nude színűek a körmei, de néha-néha, pár havonta vagy egy évben egyszer nem fogok már tartani tőle és egész hónapban jó érzéssel viseltem. :)
A szokásos nagy öröm is előjött szeptemberben is azzal, hogy új pillákat rakattam. Hiába elég rég van már műszempillám, nem tudom megszokni az érzést mikor kész és csak ámulok, hogy milyen gyönyörű lett, egyszerűen nem tudok ráunni. A hónap elején voltam a kozmetikusomnál, aki műszempilla felrakással is foglalkozik és ő varázsolt újra gyönyörű pillákat nekem. Ezúttal természetesebbeket kértem, mert ez praktikusabb azért a rohanós egyetemi mindennapokon és a szemüvegem miatt is ez a jobb, csak nyáron szeretek durvulni és extrémebbet, hosszabbat kérni. Most ilyen kis természetesek lettek, ami azért a sajátjaimhoz képest közel sem semmi és én odáig meg vissza vagyok értük! Mennem kell már majd töltetni, bár nem nagyon hullott még ki egy szál sem a 3 hét alatt, úgyhogy tökéletesen elégedett vagyok vele és imádoooom!
Ugyanekkor ugyanott csináltattam viszont valami nagyon újat, valami olyat, amire nem régóta vágyok, de azóta nagyon és mióta elhatároztam, hogy akarom azóta csak azt vártam, hogy mehessek és megcsináljuk. Ez pedig nem más, mint az, hogy az eredeti, normál kettő füllyukam mellé lövettem még kettőt jobb oldalra. Tudom, hogy a legtöbb embernek ez gimis illetve tini korszakában történik meg, de nekem akkor valahogy kimaradt, engem akkor egyáltalán nem vonzott és nem is fordult meg a fejemben, hogy plusz lyukat lövessek a fülembe (pedig aztán a külsőm elég extravagáns volt már akkor is). Nyár végén viszont volt egy ilyen kattanás, hogy akarom és onnantól kezdve senki sem tudott volna lebeszélni róla. Úgyhogy lebeszéltem a nővel, akihez járok mindent és a pillázáskor megcsinálta nekem ezt is. Nem vagyok alapból egy félős, például a vérvételtől sem félek (bár még csak kétszer vettek tőlem vért), de ettől eléggé paráztam, mert mondta, hogy nem érzésteleníti el, mint ahogy régen fújkálták. De szerencsére egyáltalán nem volt vészes, úgyhogy nyilván kibírtam és még csak nem is fájt, csak nyilván egy pillanatra kellemetlen volt ahogy átdöfte a géppel a fülem. Amúgy már magát a fülbevalót lőtte bele a gép, úgyhogy már csak a hátulját rakta rá és kezdhettünk is a pillámba, nem volt sok idő egyáltalán. Egyébként egy fehéret és egy pinket választottam és ezt a szakszerű fülbevalót azt mondta egy hónapig ne váltogassam, úgyhogy azóta is ezek vannak benne, de egyébként nekem tetszenek, sokkal szebbek, mint amiket régen másoknál láttam, úgyhogy nem zavar, hogy ezeket kell viselnem. Szerencsére amúgy semmi gond nem volt velük aztán, nem gyulladtak be és nem volt velük probléma. Mondta a nő, hogy a legfelső lehet kicsit érzékenyebb lesz vagy azzal lehet egy kis galiba, mert a kis méretű füleim miatt az már a porc közelében lett kilőve. De szerencsére nem lett azzal sem semmi gond, bár azért azt több napig éreztem olyan érzékenynek és kicsit később is értem el azt vele, hogy a mindennapos forgatás pörgős legyen, de aztán hamar az is megnyugodott és azóta is szuper velük minden. Nagyon örülök, hogy megcsináltattam végül és nekem nagyon tetszik magamon, most már így 3 hét után olyan, mintha mindig is ott lettek volna... :D Egyébként van még egy örömforrás ebben a füllyukasztásban, méghozzá az, hogy mostantól megnézhetem a kedvenc ékszerboltjaim kis méretű, felszorítós fülbevalóinak a kínálatát is. Alapból 2 Swarowski gömb alakú fülbevalót szeretnék venni beléjük az az ami biztos, mert olyanom a rendes, eredeti lyukakban is van és szerintem a kicsikben is szépen mutatnának. De szeretnék majd egyedibb, vagányabb, csajosabb darabokat is, amiket amúgy máskor kihagyok és meg sem nézek, mert túl kicsi lenne sima fülbevalóként. Remélem értitek és érzitek a nagy lelkesedésem, bocsi.... :D
Nos, ennyi lett volna a szeptemberi kedvenceim lifestyle és minden egyéb, ami nem szépségápolás és nem smink része. Remélem, hogy tetszett és hogy érdekesnek találtátok, esetleg valamelyik termék felkeltette az érdeklődéseteket.
Kíváncsi lennék, hogy mik voltak a ti kedvenceitek a hónapban, úgyhogy ha van kedvetek, írjátok meg nekem és én szívesen fogom olvasni.
Addig pedig ha bármilyen kér(d)ésetek van, akkor írjátok meg nekem bátran megjegyzésben vagy a blogos Instagramomon DM-ben vagy az ask.fm profilomon kérdésben vagy az új, Facebook oldalamon vagy "azegyedisegertek@gmail.com" email címen!
Legyen további szép napotok és csodálatos hétvégétek!
Fruzsi
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése